A mágia tudománya

Mikor rábukkantam Az Atlas-hatosra, azt éreztem, hogy: "Na, ezt muszáj lesz elolvasnom!" Mindig szeretem felfedezni, hogy egyes írók milyen mágikus világot teremtenek; az urban fantasy világok általában jó szoktak működni - gondolhatunk itt akár az Árnyvadász-kötetekre, de a Crescent City-t is ide szokás sorolni; nekem mindkettő nagy kedvencem -, a titkos társaságok általában nem riadnak vissza némi bűnelkövetéstől, úgyhogy a feszültség-faktor is a helyén szokott lenni; a dark academia zsáner pedig különleges a szívemnek, lévén magam is akadémiai szférában tevékenykednem.

Nos, megszereztem, elolvastam, de vajon érdemes volt-e?

A válasz: nem, vagyis nem egyértelműen.

Lássuk, hogy milyen érvek szólnak a kötet elolvasása mellett!

Először is, kifejezetten kreatívnak és izgalmasnak tartom az alapkoncepciót, amelynek nemcsak a titkos társaság adja az alapját: az alexandriai könyvtárba alapozott titkos tudósklub szerintem igazán ütős ötlet (bárcsak nekem jutott volna eszembe!). Az Alexandria Társaság és ellenlábasa, a Forum ráadásul egy igazi tudományos hot topic-ot megjelenítenek, mégpedig az open access, azaz szabad hozzáférés kérdését. Úgyhogy részemről ez egy nagy piros pontot érdemel!

A több nézőpontú történetvezetés a fő karakterek kidolgozottságát is magában hordozza, és bár főleg az elején nehéz néha ugrálni a különféle személyiségek és gondolkodásmódok között, ez is mindenképpen a pozitívumok közé sorolandó.

Elképesztően nagy munka került a szöveg megalkotásába, ez szerintem vitán felül állhat (és nagy szerepe van ebben szerintem a remek magyar fordításának is!!). Borzasztóan tetszett, hogy az írónő nem spórolta ki azokat a jeleneteket, amikor a szereplők valóban kutatnak, felfedeztek, kísérletezgetnek. Bölcsészként főleg szövegek keresgetéséből, majd mazsolázgatásából áll nálam egy kutatás, és bár pontosan tudom, hogy ez mennyire izgalmas tud lenni - de csak annak, aki éppen csinálja, nézni már annyira nem érdekes… Ellenben itt azért nem éreztem, hogy untató lenne a karakterek felfedezésért figyelemmel követni. Itt a mágiának, a mágiahasználatnak megvan a maga tudománya, sőt, tudományossága, és ez abszolút üdítő kivétellé teszi Az Atlas-hatos világát.

Bár a titkos társaságba történő beavatás nem egy unikális gondolat, sok szempontból mágia üdítően frissnek hat ez a világ, nem tizenkettő egytucatnak, a végén egy csavarral (amit azért sejteni lehet, ha elég rutinos olvasó az ember).

Lassan csordogáló tudományfolyam

Hiába érdekes azonban a világ , sajnos maga a könyv nem hibátlan, sőt, tartalmaz néhány olyan elemet, amelyek nekem sok szempontból alaposan elrontotta a szórakozást.

Hadd kezdjem ott, hogy maga a cselekmény szinte nulla, sőt, az elején és a végén van egy-egy akciódúsabb jelenet, de ezt leszámítva gyakorlatilag nem történik SEMMI történet szempontjából. A főszereplők főleg beszélgetnek egymással, el vannak foglalva a saját kis problémáikkal és gondolataikkal, de egyébként egy nagy üresjárat az egész cselekmény. Inkább filozofikus, mintsem cselekményes a történet, ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom.

És ez még a kisebbik baj, mert ebben a környezetben egy karakterdráma is lehetne nagyon lebilincselő, de a hat "versenyzőből" számomra senki nem volt szimpatikus. Írd és mondd, mindenkit vagy utáltam, vagy egész egyszerűen csak irritálónak találtam. Persze, az jó karakterépítés, ha nem egydimenziósak a szereplők, és mindenkinek van sötétebb vagy bizonytalanabb oldala, ezt elfogadom, sőt, ne is legyenek papírvékonyak a személyiségek. De itt egyszerűen senkit nem olyannak alkotott meg a szerző, akivel nem is feltétlenül azonosulni tudjak, de legalább együtt érezzek vele vagy csak szorítsak neki. Még talán Libby volt az, aki a legtöbb pozitív tulajdonságot kapta, de ő is annyira idegesítő volt, hogy képtelen voltam meg kedvelni, a többiek pedig vagy tépelődtek vég nélkül, vagy egyszerűen törtetőek/ambíciózusak voltak.

Bár néhány bekezdéssel feljebb hosszasan írtam arról, hogy mennyire jó a tudományosság ábrázolása, ez azzal is együtt jár, hogy cserébe a szöveg is néha elnehezül, és igencsak nagy koncentrációt igényel egyes gondolatmenetek követése. Ez talán nem is lenne akkora baj, de mivel szinte semmi nem történik, így nincsenek olyan jelenetek, amik kicsit kizökkentenének ezekből az okfejtésekből, és hamar töménnyé is válik a szöveg. Nekem sokat mondott az, hogy az ötszáz oldal alatti könyvvel majdnem tíz nap alatt végeztem, és ez idő alatt kétszer is megjártam a Budapest-Szeged viszonylatot a könyvvel együtt… Ha tehát egy akciódús és pörgős dark academia történetre vágysz, ne ezt a könyvet a válaszd!

A könyv azonban elköveti azt a pofátlanságot, hogy kíváncsivá tesz (engem főleg abból a szempontból, hogy vajon rá fog-e kapcsolni a történet a sebességre, és kevésbé lesz-e álmosító), így mindenképpen el fogom olvasni a teljes trilógiát. Eredeti, angol nyelven már megjelent a sorozat két további kötete, remélhetőleg nem kell sokáig várnunk arra, hogy magyarul is megjelenjenek.

Összefoglalás

Érdemes elolvasnod, ha:

• …úgy általában szívesen olvasol dark academia-regényeket;
• …bírod a nyelvi kihívásokat;
• …érdekel a tudomány világa, a tudomány és mágia vegyítése;
• …nem rettensz vissza ellenszenves személyiségek egyébként érdekfeszítő eszmecseréitől, interakcióitól;
• …szeretsz elmélyedni egy világban, és nem vágysz folyamatos akciózásra (semmilyen szempontból).

Figyelmeztetés:

• Durva nyelvezet (káromkodás)
• Szexualitás (🌶️🌶️.5)
• Gyilkosság, gyilkosságra való felbujtás.

Értékelés: 📖📖📖.5/📖📖📖📖📖